Az oxidált LDL mérési módszereinek összehasonlító vizsgálata

Az oxidált LDL mérési módszerei közül hármat hasonlítottunk össze. Az oxidált LDL kulcsszerepet játszik az atherosclerosis kialakulásában. Ezért fontos mennyiségének mérése. Jóllehet sokféle módszert közöltek már az irodalomban, ezek közül azonban egyik sem általánosan elfogadott. Célunk egy lehetõleg egyszerû és megbízható eljárás kiválasztása volt késõbbi kísérleteink számára. A három módszerrel, a gélelektroforézissel, a jodometriával és a TBARS szintjének mérésével tendenciájában azonos, részleteiben azonban eltérõ eredményeket kaptunk. Ennek valószínû oka az, hogy ezen eljárások az oxidált LDL más-más tulajdonságát számszerûsítik. Az elsõ 24 órában az elektroforézis és a TBARS mérés igen jó korrelációt mutatott, de a jodometriával csak késõbb sikerült növekedést kimutatni. Késõbbi vizsgálataink számára a TBARS mérését tartjuk a legjobbnak. Oxidized LDL plays a key role in atherosclerosis, therefore it is important to measure its quantity. Though a number of different measuring methods are described in the literature, none is generally accepted. Our aim was to select a possibly simple and reliable procedure for the further experiments. The results of the three investigated methods (gelectropheresis, jodometry and measuring of the TBARS-level) indicated a similar tendency, yet in detail rather different characteristics could be found. The most likely explanation for this may be that these procedures represent different properties of oxidized LDL. The results of the gelectrophhoresis and the TBARS-method revealed a close correlation in the first 24 hours, but the quantity of oxidized LDL measured by jodometry increased only later. Finally the TBARS-method was preferred for our further investigations. Oxidiertes LDL spielt eine wichtige Rolle in der Entstehung von Atherosklerose, deshalb ist es wichtig, die Menge des oxidierten LDL exakt zu ermitteln. Obwohl in der Literatur mehrere Meßmethoden beschrieben werden, gibt es noch keine allgemein anerkannte Methode dafür. Das Ziel unserer Untersuchungen war, ein möglichst einfaches und zuverlässiges Verfahren für die weiteren Experimente auszuwählen. Mit den von uns geprüften drei Methoden, der Gelelektrophorese, der Jodometrie und der Messung der TBARSKonzentration wurden in der Tendenz ähnliche, im Detail jodoch unterschiedliche Resultate ermittelt. Die Erklärung dafür ist wahrscheinlich, daß mit diesen Verfahren je eine andere Eigenschaft des oxidierten LDL erfaßt wird. In den ersten 24 Stunden stimmten die Ergebnisse der Elektroforese und der TBARSMethode sehr gut überein, aber mit der Jodometrie konnte erst danach die erwartete Zunahme nachgewiesen werden. Für unsere weiteren Versuche wurde schließlich die TBARS-Methode ausgewählt

Az elsődleges immunhiány-betegségek bőrmanifesztációi = Cutaneous manifestations in primary immunodeficiency diseases

Absztrakt: A primer immunhiány-betegségek valamilyen genetikai ártalom következtében jelentkező, veleszületett, többnyire öröklődő immundeficientiák. A nem típusos tünetek gyakran már újszülött- vagy gyermekkorban jelentkeznek, de tinédzser- és felnőttkori manifesztáció is előfordul. A gyakori, visszatérő, elhúzódó és a terápiára rosszul reagáló fertőzések figyelemfelkeltőek lehetnek. Gyakoriak a recidiváló sinopulmonalis infekciók, bőrfertőzések, gyomor-bél rendszeri panaszok és autoimmun betegségek. A primer immundeficientiával diagnosztizált betegek 40–70%-ánál jelentkezik bőrmanifesztáció. A bőr főleg bakteriális és mycoticus fertőzései, a visszatérő pyogen tályogok gyakran első betegségi tünetek. Kora gyermekkorban jelentkező súlyos atopia, ekzema és erythroderma fel kell, hogy keltse a klinikus figyelmét a háttérben potenciálisan jelen lévő immundefektusra. Nem ritkák továbbá a bőr granulomás elváltozásai, a pigmenteltérések, valamint a bőr-, a haj- és a körömdysplasiák. A közlemény célja a veleszületett immunhiányos betegségekben leggyakrabban előforduló bőrgyógyászati eltérések összefoglaló leírása. Orv Hetil. 2018; 159(23): 937–947. | Abstract: Primary immunodeficiency diseases (PIDs) are inherited, genetic disorders. The majority of PIDs are diagnosed in infancy or early childhood, but manifestation in adulthood may also occur. Frequent, recurrent and prolonged infections, which respond poorly to treatment may be heralding signs. PID patients may have increased suspectibility to infections, that mostly affect the sino-pulmonary and intestinal tracts and the skin. PIDs are also frequently associated with autoimmune and inflammatory disorders. Cutaneous manifestations affect 40% to 70% of patients with diagnosed PID. Bacterial and fungal infections of the skin, recurrent pyogen abscesses are common complications. Severe atopy, eczema and erythroderma occurring early in childhood should raise awareness of PID. Cutaneous granulomas, pigment changes and dysplasia of skin, hair, and nails can also be seen frequently in some of these conditions. Here we overview the most frequent dermatological diseases occuring in patients with PID. Orv Hetil. 2018; 159(23): 937–947

Ételallergia? Intolerancia? – Étel adverz reakciók vizsgálata 406 felnőtt betegen

Bevezetés: Az étel adverz reakciók gyakorisága egyre nő; a felnőtt populáció 10–20%-a tapasztal ilyen jellegű panaszo- kat, melyeket a legtöbbször ételallergiának hisznek, annak ellenére, hogy a nem immunmediált ételintoleranciák és az egyéb szerveket érintő (például gasztroenterológiai) kórfolyamatok nagyobb eséllyel okozzák ezeket. Célkitűzés: Célunk volt, hogy részleteiben megismerjük az étel adverz reakciókkal jelentkező felnőtt betegcsoportot és az ételallergiának vélt tünetek, tünetegyüttesek valós hátterét. Emellett, a kérdéskör kapcsán, az interdiszciplinari- tás tükrében szeretnénk hangsúlyozni a differenciáldiagnosztika és a társszakmákkal történő együttműködés jelentő- ségét. Módszer: 406 felnőtt (>18) beteg allergodermatológiai vizsgálatára került sor élelmiszerekhez kapcsolódó tünetek felmérése, azonosítása és elkülönítése céljából. A páciensek változatos tünetekkel jelentkeztek, melyek mindegyikét „ételallergia” jeleként azonosították. Alapos anamnézisfelvétel és orvosi vizsgálat után, amennyiben indokoltnak bi- zonyult, specifikus-IgE-tesztek elvégzése történt. Szükség esetén a pácienseket társszakmák képviselőihez irányítot- tuk a kivizsgálás komplettálásához. Eredmények: 307 (75,6%) nő és 99 (24,4%) férfi vizsgálatára került sor. A betegcsoport átlagéletkora 43,6 év volt. A leggyakoribb objektivizálható bőrgyógyászati diagnózis az urticaria (44,1%) volt. Releváns IgE-mediált ételallergi- át a 406 eset közül 6 betegnél (1,5%) tudtunk igazolni. Oralisallergia-szindrómát 35 (8,6%) esetben diagnosztizál- tunk. Biogénamin-intolerancia 50,2%-ban, valamint egyéb társbetegségek (gasztroenterológiai: 62,1%, krónikus gyulladás: 22,2%) merültek fel provokáló faktorként a tünetek hátterében. A betegek által szedett és étkezéssel egy- idejűleg bevett gyógyszerek mellékhatásait azonosítottuk 20 esetben. Következtetés: Adataink szerint a betegek által ételekhez kötött reakciók hátterében a biogénamin-intolerancia nagyon gyakori, viszont az ételallergiák száma túlbecsült. Az egészségügyben dolgozók és a betegek felé is fontos hangsú- lyozni az adverz ételreakciók mögött meghúzódó változatos kóroktant. A differenciáció alapja mindig alapos anam- nézisfelvétel, orvosi vizsgálat és személyre szabott kivizsgálás kell, hogy legyen

GC-MS Description of the primary aroma structure of two Kadarka wines considered indigenous in Hungary

Two high quality Kadarka wines of the Great Plains of Hungary and Szekszárd terroirs were thoroughly analysed by GC-MS measurements subsequent to a two step sample preparation method elaborated at our Department. The goal of the work was to describe the varietal relative aroma-picture of the Kadaraka species considered indigenous in Hungary. The relative aromagram construction method creates the possibility of studying the scent features by chemical classes separately. The data prove that the primary aroma-spectra beside certain smaller similarity differ to a reasonable extent due to the habitats of origin. The Kadarka of the poorer sand soil of the Great Plains is more fragrant than that of the loess of Szekszárd. The analytical results are supported by the organoleptic experience as well

Subjective well‑being in patients with pemphigus: a path analysis

Background Pemphigus is a chronic autoimmune blistering disease of the skin and mucosa severely impairing patients’ health-related quality of life (HRQoL). To date, no studies have measured subjective well-being in terms of life satisfaction in pemphigus. Our main objective was to evaluate satisfaction with life in patients with pemphigus, and to analyse its relationship with clinical severity and HRQoL. Methods A cross-sectional survey was carried out enrolling 77 patients with pemphigus. Subjective well-being was measured using the Satisfaction with Life Scale (SWLS). HRQoL was assessed by the Dermatology Life Quality Index (DLQI) and EQ-5D-5L. Disease severity was measured by Autoimmune Bullous Skin Disorder Intensity Score (ABSIS). Results Mean ABSIS, DLQI, EQ-5D-5L and SWLS scores of patients were 11.7 (SD 17.3), 5.4 (6.8), 0.84 (0.22) and 4.76 (SD 1.52), respectively. The proportion of patients indicating extreme dissatisfaction, dissatisfaction, slightly below average in life satisfaction, average satisfaction, high satisfaction and very high satisfaction with life was 6 (7.8%), 5 (6.5%), 14 (18.2%), 16 (20.8%), 21 (27.3%) and 15 (19.5%), respectively. Life satisfaction was independent from age, gender, level of education and type of disease. A path analysis revealed that there was no direct relationship between ABSIS and SWLS (beta=−0.09; p=0.428); however, the following indirect path was confrmed: ABSIS→DLQI→EQ-5D-5L→SWLS. Conclusions Disease severity and HRQoL measures regularly used to assess patients’ health status may be complemented with a measure of subjective well-being, such as SWLS, to achieve a more holistic assessment of patients’ lives and optimise pemphigus care